Az Indexen egy nem régiben megjelent cikkben olvashatunk arról, hogy milyen sérülékeny az internet struktúrája; bizonyítást nyert, hogy léteznek olyan csomópontok, melyek kiesésével komoly méretű zónák, területek szenvednek hátrányt. Erre emlegeti példaként Pakisztán, illetve a Földközi-tenger eseteit a cikk.
Fontos, hogy ez ne csupán arra hívja fel a figyelmünk, hogy ezek a hibatűrés szempontjából stratégiailag is fontos csomópontok lehetnek, hanem hogy lássuk, hogy az internet forgalmának jelentős hányada ezeken a pontokon halad át, jóformán teljes egészében titkosítás, illetve egyéb védelem nélkül.
Attól függetlenül, hogy ezen pontok földrajzilag hol helyezkednek el (hiszen megtörténhet a tengeren túl, vagy akár itt Magyarországon is), egészséges nézőpontnak tűnik annak a figyelembe vétele, hogy ezen pontoknál az áthaladó forgalomnak lehallgatása, módosítása egyszerűen megoldható. Akár az is lehetséges, hogy a kapcsolatokba láthatatlan módon valaki közbeékelődjön, és a felek tudta nélkül megszemélyesítsen más feleket. A lehetőségek száma innentől kezdve korlátlan, és csak a fantáziánkon múlik a többi.
Az internetes PET technológiák fő motivációja az ilyen nézőpontú felhasználók igényeinek kiszolgálása, akár böngészésről, levelezésről vagy más internetes szolgáltatások igénybevételéről van szó.
A PET technológiák részben éppen az ilyen kormányzati intézkedések kivédésére valók. A finn kormány cenzúrázni kíván egy olyan internetes oldalt, amelyen azoknak az oldalaknak a listája található, amelyek szerepelnek a finn kormány titkos feketelistáján. Mindig külön érdekesség, ha a cenzúra azokat éri el, akik a cenzúra ellen szólalnak fel. Szerencsére a szólásszabadság elkötelezett hívei a világ számos pontján tükrözik a letiltott oldalon szereplő listát, így a finn kormány már nem tudja a terjesztést megakadályozni.
A Wired egy nemrégiben publikált cikkében amellett szóló érveket olvashatunk, hogy a magánszféra védelme nem a biztonság antitézise. Sőt: a legtöbb magánszférát sértő biztonsági megoldás és intézkedés csak látszatbiztonságot eredményez, a cikk szerzőjének megfogalmazásában csak „biztonságszínházról” van szó, amely politikai szempontból indokolhatja a megfigyeléseket, valójában azonban – a politikai célokon túli – célok elérésére alkalmatlanok.
Bruce Schneier a Cripto-Gram hírlevélben kiváló cikket jelentetett meg az anonimizát adatok könnyű megszemélyesítéséról, pontosabban újraszemélyesítéséről, vagyis az eredeti alanyukkal való kapcsolat helyreállításáról. A nem helyreállíthatatlanul megszüntettet kapcsolat pedig nem jelent igazi anonimitást.
Steven Hellernek a Design Observerben megjelent What’s In a Name című írásában a pszeudonimek interneten (fórumokban, blogokban) való használata ellen kelt ki. Szerinte a pszeudonimek gyávaságról és csalásról árulkodnak, ezért elfogadhatatlanok. Az adatvédők a pszeudonimitást a magánszféravédelem jó eszközének, a pszeudonimitásra épülö technológiákat jó adatvédelmi megoldásoknak tartják, ennek ellenére érdemes elolvasni az ellenkező véleményt is.
Az emailek titkosítása sokak számára komplikált és fárasztó folyamat. A technológia már majdnem mindenki rendelkezésére áll (a használt levelezőprogramok kezelni képesek), ám a megfelelő titkosító tanúsítványok megszerzésének ára és körülményessége komoly akadályát a technológia széles körű elterjedésének. Az olyan oldalak, mint a Comodo, leegyszerűsítik a folyamatot. Bár biztonság szempontjából nem nyújt tökéletes megoldást, használata – mint bármilyen titkosítási és hitelesítési megoldás alkalmazása – lényegesen javítja az elektronikus levelezés biztonsága szintjét.
Az amerikai titkosszolgálat vezetője, Mike McConnell új, az interneten folyó adatforgalom megfigyelésével kapcsolatos szabályrendszer kidolgozásán dolgozik. A tervek szerint a kormányzati szervek hozzáférési joga rendkívül széles körű lenne. Amellett, hogy az ilyen természetű változások komoly hatással lehetnek a személyi szabadságjogokra, köztük a magánszféra védelmére, arra kell felhívni a figyelmet, hogy míg a „rosszfiúknak” szinte minden eszközük megvan arra, hogy tevékenységüket és kommunikációjukat elrejtsék az őket figyelők elől, addig az ártatlan és a PET-technológiában járatlan internethasználó a megfigyelés tárgyává válik.