Az Európai Unió Bírósága (az ún. "luxemburgi bíróság") 2014. április 8-i ítéletében semmisnek nyilvánította a sok vitát kiváltó adatmegőrzési vagy adatvisszatartási irányelvet (Data Retention Directive). Az irányelv előírta a tagállamoknak, hogy távközlési szolgáltatóik kötelesek tárolni a vonalas és mobil telefonon, SMS-ben és e-mailben kommunikáló összes partner kilétét, tartózkodási helyét és a kommunikáció egyéb adatait 6 hónaptól 2 évi terjedő időtartamra. Az adatokhoz a nyomozó szervek férhetnek hozzá bűnüldözési és megelőzési célból, az adatmegőrzés költségei általában a szolgáltatót terhelik. (Magyarországon ezeket a rendelkezéseket az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 159/A. paragrafusa tartalmazza.)
Az Európai Unió Bíróságához két nemzeti bíróság, Írország Legfelsőbb Bírósága és az osztrák Alkotmánybíróság fordult, az utóbbi esetében több mint tizenegyezer (!) beadványozó kezdeményezésére. Az EU Bírósága elismerte, hogy az adatmegőrzés közérdekű célt, a bűnözés elleni küzdelmet szolgálja, azonban az irányelv súlyosan és a célhoz képest aránytalan módon sérti a polgárok magánéletét és személyes adataik védelméhez való jogát.
Mivel az irányelvek bevezetésére és érvényesítésére meglehetős mozgástér és tág határidők állnak a tagállamok rendelkezésére, sem az új (a célhoz mérten arányos jogkorlátozást tartalmazó) irányelv, sem annak magyarországi bevezetése nem várható egyik pillanatról a másikra. Az ítélet azonban világosan mutatja, hogy egy demokratikus jogállami környezetben, így a EU-ban is minden jogkorlátozásnak van határa, és a közérdekű cél sem szentesíti az elérésére szolgáló összes eszközt.
Összesen 0 hozzászólás látható.
Nincsenek hozzászólások.
Bárki hozzászólhat, nem regisztrált beküldő esetén egyik adat megadása sem kötelező - a hozzászólás akár névtelen is lehet.