Éppen ezért gondolom, hogy a Privacy 2.0 tulajdonképpen az exhibicionizmus új formája, és éljen vele, az, aki akar. Akit nem érdekel, vagy csak kapcsolattartásra használja az efféle közösségi, web 2.0 és egyéb megnyilvánulásra alkalmas oldalakat, azt nem érinti. Az, hogyha az adatokat, amelyeket a különféle rendszerek között használunk egységes köpeny mögé rejthetjük, mindenképp előnyös lehet, de fel is vethet problémákat.

Éppen ezzel a problémál foglalkozik a PRIME Projekt, azaz: hogyan kezeljük az elosztott, világhálón szétterülő tudásbázisban szereplő, rólunk szóló információkat. Ebben a rendszerben a felhasználó ténylegesen egységes "útlevéllel" rendelkezik, de ez nem jelenti azt, hogy ugyanaz jelenik meg róla mindenhol, sőt, erről dönthet, és teljeskörűen szabályozhatja azt. Az említett két cikk szerint hasonló dologról lenne szó, de egy globális profillal rendelkezhetnénk, amely mindenhol ugyanúgy látszana.

Ez olyasmi, mint amit a PRIME "kínálna", csupán exhibicionistáknak. A többiekkel mi lesz?

A felhasználónak egy útlevélre van csak szüksége, amelyben - ha kívánja - minden szolgáltató ugyanazt az adatokat látja, viszont ha szeretné, szolgáltatónként megváltoztathatja az adatok elérhetőségi körét, vagy akár magát az adatot, amit az adott szolgáltató láthat. Ez megoldás lehet a kevésbé és a megrögzött magamutogatóknak is.

Hozzátenném, hogy a privacy, privátszféravédelem egyébként sem egyirányú. Tényleg benne van, hogy milyen információkat teszek magamról közzé, mit engedek megfigyelni és e kettőből származó adatoknak milyen felhasználási kört engedélyezek. Azonban az is fontos részét képzi a magánszféra precíz védelmének, hogy én dönthetek arról, mit akarok látni (például: reklámok), és milyen eseményeknek engedem meg, hogy elérjenek (például: kéretlen üzenetek).

Ha már Privacy 2.0, ez a része is mehetne. Kezdésnek nem rossz, de ha az elején már hiányoznak az efféle funkciók, vajon bele fog -e valaha kerülni? Kétlem. De akkor hol a forradalom?

Címkék: privacy 2.0, vélemény