Az ún. clean feed rendszer működésének alapjául az internetszolgáltatóknál (Internet Service Provider, ISP) működő szűrők szolgálnának – kliensgépekre telepítendő szoftverről tehát nincs szó. Az ausztrál kormány készíttetett egy tanulmányt , melynek keretében laboratóriumi körülmények között végeztek szimulációs méréseket a rendszer realizálhatóságának alátámasztására. A kísérletben, melyben több tartalomszűrő terméket versenyeztettek egymással, a legfontosabb vizsgált kritériumok a teljesítménydegradáció, a hatékonyság (vagyis a fals pozitív és fals negatív arány) és a hatókör (a szűrhető protokollok száma, jellege) volt.

Az eredmények azt mutatják, hogy a rendszer – technikailag – valamilyen mértékben működőképes. A tanulmány szerint a blokkolás például 92%-os hatékonyságú. Érdekes belegondolni, hogy ez még mindig 100-ból 8 blokkolandó weblap „átcsúszását” jelenti. Ezt önmagában azonban még jó eredménynek is lehet tekinteni. Mindazonáltal szerintem lesújtó, hogy a „túlblokkolás” átlagosan 3%, vagyis 100-ból 3 „ártatlan” weblapot nem enged letölteni a rendszer... Végül mindezeken felül a vizsgált termékek nem, vagy csak kevéssé hatékonyan (általában tiltás-engedélyezés szinten) képesek a HTTP-n kívül más protokollok szűrésére, ami véleményem szerint az egész koncepció értelmét kérdőjelezi meg – főleg annak tükrében, hogy egy titkosított anonim VPN kapcsolaton keresztül a weblapok letöltésének korlátait is könnyűszerrel kikerülhetjük...

A technikai részleteknél talán még érdekesebbek az ügy társadalmi vonatkozásai. Például a rendszer modellje szerint egy opt-out lehetőség nélküli szűrőn futtatjuk át a lapletöltési kéréseket, egyetlen feketelista alapján. Ezzel egyrészt a felnőttek elől is elzárnak sokféle tartalmat, másrészt a gyerekek szexualitástól illetve erőszaktól való megvédésének „határfelületei” (pl. csecsemők szoptatása) rengeteg megkérdőjelezhető blokkolást fognak eredményezni. Előre látható, hogy a felhasználók nem kis számban panaszkodni fognak az ISP-nél, hogy „nem tudom letölteni az x weblapot” - arról, hogy az ilyen esetek kezeléséhez szükséges apparátus (ti. kérés megvizsgálása, majd feketelista módosítása) mennyibe kerül, a tanulmány nem ejt szót. Engem azonban az gondolkodtat el a legjobban, hogy innen már tényleg nincs messze a Kínai Nagy Tűzfal ausztrál változata...

Források

http://nocleanfeed.com/learn.html

http://whirlpool.net.au/survey/2007/

http://www.abc.net.au/news/stories/2007/12/31/2129471.htm

http://www.somebodythinkofthechildren.com/why-the-tasmanian-filtering-trial-is-a-failure/

http://scott-ludlam.greensmps.org.au/content/transcript/cybersafety-net-filtering

Címkék: vélemény, web, isp