Összesen 49 találat.
Ebben az esetben szó szerint személyes ujjlenyomatról van szó: a Google Abacus gyűjti a telefon valamennyi bemenetén a meta-datokat, mint például kit lát az előlapi kamera vagy hogyan gépelünk, majd ez alapján folyamatosan kiértékeli, hogy kinek a kezben lehet a telefon. Mindennek a célja a jelszó kiváltása. Meg kell hagyni, hogy általában véve sokat küzdünk a jelszavakkal, de ez nem jelenti azt, hogy az egész séma rossz; ott vannak például a jelszómenedzser alkalmazások, amelyek kisegíthetnek bennünket a gyenge, elfeledett, vagy újrahasznált jelszavak kátyúiból.
c
A Disconnect Androidra elérhető változata többek között egy a követést, megfigyelést nehezítő alkalmazás. Mivel feltételezhetően a puszta létével (és a kellő felhasználói bázis elérésével) a Google bevételeit veszélyezteti, ezért a keresőóriás eltávolította a szoftvert az alkalmazás boltjából, amelyre a Disconnectet készítője per-rel reagált. A Google ebben az esetben is ugyanazzal a kifogással távolította el az alkalmazást, mint korábban az Adblock Chrome kiegészítő esetében is: sérti a szabályzatukat. Bár a Google tett jelentős lépéseket a privátszféra tiszteletben tartása érdekében, de ezek a lépések is jól mutatják, hogy a tényleges kontrollt nem kívánják visszaadni felhasználóik kezébe.
A Facebook már elérhető TOR felhasználóknak is. Nagyszerű, de ez kissé ellentmondásos: a TOR lényege épp az információk elrejtése, a Facebook pedig álnéven elvben nem használható. Bár bizonyos esetekben van értelme. Azon kívül, hogy az IP címünket így elrejthetjük, arra lehet jó, hogy a TOR használtából nem kell kilépni a Facebook belépéshez, így a kereskedelmi megfigyelőkkel, állami cenzúrával sem kell találkoznunk. Azonban az identitásunk ígyis, úgyis felfedjük, hiszen belépés miatt úgyis azonosítanak.
Kevés olyan példa van, amikor az adatgyűjtés és feldolgozás úgy valósul meg, hogy a felhasználók privacy-ját is figyelembe veszik. (Hozzá kell tenni, hogy nem véletlenül, mert ez nem egy könnyű és általánosan megoldott probléma jelenleg.) Erre mutat jó példát a Google RAPTOR, ami lehetővé teszi a szoftverhasználati statisztikák elemzését anélkül, hogy az egyes felhasználókra következtetni lehetne. Köznyelvre fordítva információk itt, tudományos cikk itt.
Az nem kérdés, hogy a Google sokat tesz annak érdekében, hogy minél több és pontosabb adathoz jusson hozzá, a legtöbb esetben személyre szólóan. Az már inkább kérdésesebb, hogy egyes szolgáltatásainak mi adja a motivációt; ez alól a Google Fonts sem kivétel. Van, aki arra tippelt, hogy ez is egy kém-eszköz, ami automatikusan működésbe lép, ha valaki tőlük használ fontot a weboldalán. A helyzet az, hogy tényleg így van, kipróbáltam: létrehozza a megfelelő sütiket a Google Fonts használata.
Napjainkban kezd kialakulni az emberek egy csoportjában egyfajta negatív érzés a legnagyobb online cégekkel szemben, ugyanis e vállalatok lassacskán többet tudnak rólunk, mint mi magunk, hiszen rengeteg adatunkat tároljuk online. Ilyen adatok például a Google fiókban tárolt névjegyeink, illetve naptárbejegyzéseink is. Ha androidos telefont használunk, az összes kontaktunk és esemény bejegyzésünk alapbeállításként automatikusan a Google szervereire mentődik, ezzel is növelve kiszolgáltatottságunkat.
A Forbes egyik cikke azt elemzi, hogy miért rémálom a felejtéshez való jog bevezetése a Google és az EU-s jogalkotók számára is. Röviden: magánszemélyek kérhetik, hogy a nevükhöz kapcsolódóan mely találatok ne jelenjenek meg a keresési listában, és ehhez indoklást is kell csatolniuk.
A Google számára azért, mert eddig is már 100 000 kérést kaptak, amely a kérések jellegét tekintve elég vegyes volt, és kb. a felét el is fogadták. Ez egy óriási kérésmennyiség, és nehezen bírkóznak meg a feladattal az illetékesek. Az EU részéről pedig azért problémás, mert a nem kívánatos találatok csak az EU-n belül kerülnek ki a találati listáról (amit manapság nem nehéz kijátszani), ráadásul a link eltávolításakor értesítik az érintett médiumokat is, ami könnyen hozzájárulhat a nem kívánatos ügyek felmelegítéséhez. (Abba is érdemes felhasználóként belegondolni, hogy az efféle kérelmek beküldésekor jelezzük a szolgálatónak és a külvilágnak is, hogy mely témák érzékenyek és fontosak számunkra.)
Az alapprobléma viszont az, hogy a Google mentalitásával ez egy teljesen ellentétes kérés, és ez a rendszer sosem arra volt kitalálva, hogy felejteni tudjon. Hanem hogy mindig, mindent elérhetővé tegyen, és lehetőleg egyre több mindenhez férhessen hozzá. Az efféle funkcióknak nem utólagos foltnak kellene lennie, hanem a rendszer alapelemének. Az internet közemberének is kell, hogy járjon a privacy, és nem csupán a rendszer felett álló milliomosoknak.
Az EU-ban bevezetett felejtéshez való jog miatt a Google is kénytelen volt csiszolni felületén (ha valakit érdekel a leírás, hogy ez hogy működik és mit érdemes tudni róla, olvassa el itt). Már egy hónapja is egész sokan éltek vele, és látszólag ez egy hasznos dolog. Azonban ez hosszú távon kontraproduktív is lehet: ezzel a Google felé jelezzük, hogy melyek a nekünk érzékeny információk, és ez által még pontosabb képet kaphat a felhasználóiról.
A reklámcégek szeretnék leolvasztani még inkább az off- és online világ közötti kapcsolatot, hogy az online profilok mellé több offline információt is csatolhassanak.
Itt olvasható Arvind Narayanan bejegyzése arról, hogy a crypto eszközök és a PET-ek nem csupán önvédelemre használhatóak, hanem tüntetőleges fellépés és polgári engedetlenség kifejezésére is. A különbséget a használat módjában látja: az önvédelem inkább az egyéni használat esetén áll fenn, míg a másik amikor sokan használnak ilyen technológiákat. Ez utóbbinál biztos, hogy megnehezítik az NSA és hasonló csoportok tömeges megfigyelési kísérleteit.
Protonmail: önmagát a szólásszabadság fontos eszközeként hirdeti, és valóban fontos is, ahogy ezt a Snowden ügynél láthattuk. Érdemes lehet kipróbálni, de aki biztosra akar menni várja meg, míg kiállja az idő próbáját.
Egy érdekes cikk arról, hogy mennyire nem bízhatunk meg a mobilunkban.
Sokan úgy gondolják, hogy ha a nagy testvér elől rejtve szeretnének kommunikálni, akkor a Skype a nyerő választás. Ez azonban téves elképzelés; a Microsoft azután, hogy megvásárolta a Skype-t, szépen be is rendezte a megfigyelői eszköztárat. Az Arstechnica arról is ír, hogy a privát üzenetekben küldött linkeket is megnyitották.
A technika egyik nagy hátránya, hogy nem felejt. Az EU ezt jogi szabályozással szeretné mégis elérhetővé tenni, hogy a hálózat is felejthessen. Egy ilyen ügyben állt ki az EU nem rég egy spanyol férfi mellett, aki egy 16 évvel ezelőtti információ eltávolítását szerette volna elérni.
Érdekes megoldás a CCTV kamerák ellen: gumimaszk, ami hihehtő módon maskíroz mindenkit egyformává.
Sztegós üzenerejtés tweet-ekben. Könnyen detektálható, így inkább érdekes-egzotikus, mint hasznos ötlet.
Egyesek előszeretettel hangoztatják, hogy a privátszféra korának vége és felesleges az online megfigyeléssel foglalkozni. Ebben folyamatban a Facebook és Google is élen jár, de egy online felmérés alapján úgy tűnik sokakat aggaszt, amit csinálnak a személyes adatokkal.
Pedig eleve jó kérdés, hogy ki bizonyos adatok tulajdonosa, hiszen több olyan adat típus van, aminek nincsen deklarált tulajdonosa, mint például az, hogy ki kinek az ismerőse – ez esetben mindkét fél érintett, egyik sem deklarálható tulajdonosként. A lifehacker cikkje kicsit mélyebbre ás az ennél egyértelműbben kezelhető információk tekintetében (azaz amelyeknek mi vagyunk a tulajdonosai). A probléma alapja az, hogy az információ nehezen birtokolható, és így eleve nehezen szabályozható, hogy ki-mit figyel meg.
115 japán üzlet a biztonsági kamerák által készített vásárlói arcképet automatikusan megosztja egymással. Indoklás: lopások háttérbe szorítása. Igen. Aztán ha mindenki kellően hozzászokott, jöhetnek az üzleti alkalmazások.
Ma sokan használnak reklám blokkolókat, de változhat a helyzet. Egy interjúban az IAB magas beosztású munkatársa olyan víziót feszeget, amikor a tartalomhoz csak akkor férhetünk majd hozzá, ha a reklámok is megjelennek. Adblock esetén nincs tartalom sem. Sajnos az egyik fő probléma ezen a területen éppen a kölcsönös együttműködés-kommunikáció hiánya, a hirdetőket nem túlzottan érdekli a webhasználók véleménye vagy privátszférája.
Amióta kiderült, hogy a Google és a hasonló szolgáltatók nem titkosítják az adatközpontjaik közötti forgalmat és ezt az NSA ki is használta, a titkosítatlan webes kommunikációra, így például a HTTPS alapértelmezett bevezetésére is nagyobb figyelem irányult. Valamint azt is nagy figyelem övezi, hogy az egyes szereplők, mint a Yahoo, Google, Microsoft, mit titkosítanak alapértelmezetten és mit nem.
Most úgy tűnik, hogy a Yahoo komoly lépéseket tesz ez irányba, azonban ők sem tudják megoldani, hogy valamennyi oldalukon egységesen a HTTPS legyen az alap. Ehhez ugyanis valamennyi hirdető partnerüknek is HTTPS-en keresztül kellene elérhetővé tenni funkcióikat, ám ez nem megy olyan egyszerűen. Sőt, Askhan Soltani úgy tippeli a blogjában, hogy ahány érintett van az ügyben, ez még akár öt évig is eltarthat.
Az egész ügyet pedig azt teszi igazán pikánssá, hogy a privátszféra védelmében amúgy sem érdekelt reklámhálózatok miatt marad nyitva az ajtó az állami megfigyelés előtt, még ha részlegesen is.
A HVG írta:
Talán emlékeznek még a nagy vihart kavart Scroogled kampányra, amelyben a Microsoft azért állította pellengérre a Google-t, mert az rajta tartja a szemét a felhasználók levelein, keresésein, és annak megfelelően bombázza őket hirdetésekkel.
...
Az egyik, reklámhatékonyságot vizsgáló cég, az Ace Metrix kutatása mindezek után meglepő eredményt hozott: a Scroogled kampány hatékony volt, méghozzá a Microsoft szempontjából. A korábban Google-t használók 53 százaléka állította ugyanis, hogy kipróbálja a Binget, vagy legalábbis elkezd közelebbről is tájékozódni róla.
Azért nagyon meglepődnék, ha a Microsoft szennyesét alaposabban megvizsgálva nem derülnének ki roppant hasonló dolgok. Hiszen a legtöbb cég nem a hardver eladásából és a szolgáltatások közzétételéből akar megélni, hanem a felhasználóikat akarják értékesíteni, mert az hosszú távon is pénzt hoz, és több bőr is lehúzható így a "termékről". Az volna a meglepő, ha a Microsoft nem kacsingatna ebbe az irányba.
A kormányzati megfigyelési vonalon már pedzegetik, hogy azért ők sem feddhetetlenek, ugyanis a Windows 8 kapcsán felvetődött a gyanú, hogy beépített kiskapuval rendelkezik.
Ujjlenyomatozásnak hívják, bár a blogon használt terminológiától kissé más értelemben, mindenesetre tanulságos: az NSA-nak arra is volt módszere, hogy kiszűrje a feltehetően rejtőzködés során használt kártyás mobilokat. A módszerűk egyszerű: az elkövető rövid ideig használ egy készüléket, majd vagy eldobja, vagy visszateszi a sor végére, és jön a következő – a telefonok használatainak kezdő és befejező időpontjai alapján azonban idővonal-szerűen feltérképezhető az egyén tevékenysége. Tanulság? Elrejtőzni nehéz, mert a meta adatok sok minden elárulnak (collecting meta = surveillance).
Az Apple, a Google után a Microsoft is saját követési technológiát szeretne (noha a Google még nem erősítette meg, vagy cáfolta hivatalosan a terveit). Valamennyi említett cég olyan alapvető termékekkel rendelkezik, amelyeknél ha fennállna a követési rendszerek bevezetése, valószínűleg a döntő többség inkább engedné, csak a kényelmes és bevált megoldásait ne kelljen lecserélni (főleg hogy már egyszer fiezetett is érte).
Végül pedig egy tipp moziba járóknak: a moziban a legjobb ad-blocker a popcorn. :-)
A Google Hummingbird-ről még nem sokat tudni. Azt azért tudjuk, hogy az új algoritmus inkább a keresőkifejezés emberi értelmezését veszi figyelembe majd, és a mögöttes jelentést próbálja meg a Knowledge Graph nevű tudásbázissal összekapcsolni. Ebben jóval nagyobb szerepet kaphatnak már a felhasználókról gyűjtött információk. Egyező irányba halad az utóbbi tíz évben az online hirdetésipar is, kíváncsi leszek, milyen hatással lesz az új motor a privátszférára, illetve milyen új szolgáltatások, termékek jelenhetnek meg ennek kapcsán.
Érdekes cikk a Facebook "data scientist" csoportjáról – ők azok, akik belelátnak a Facebook teljes adatbázisába, és új eljárásokat keresnek, hogy tudjanak is kezdeni vele valamit. Ez a sohasem látott adatmennysiég kiváló lehetőséget nyújt az emberi viselkedés kutatására, de bizonyos eredményekkel szemben érdemes kételkedni: a Facebook (és az utóbbi évek digitális "forradalma") a megfigyeltek viselkedésére is jelentős hatással volt.
A Google rájött, ha hagyják, hogy továbblépjen valaki a hirdetéseken a YouTube-on, háromszor olyan hatékony lesz a hirdetési ráta. Ez általánosabb kontextusban is igaz lehet. Ha az online hirdetők kikérnék a véleményünket (és hozzájárulásunkat), lehet, hogy a hirdetések is pontosabbak és hatékonyabbak lehetnének.
Végezetül pedig íme néhány kőkorszakinak tűnő mobiltelefon lehallgató eszköz. :-)
Kíváncsian várom a további részleteket erről (ahogy gondolom sokan mások is):
Apple's Safari browser has blocked third-party cookies since its introduction in 2003, and the technology giant introduced its own ad identifiers for its iOS mobile platform last year.
If Google follows through with its own version of this approach, that could give users more control over how they are tracked online. However, it will also put more power in the hands of two of the largest technology companies, according to some people in the advertising industry.
...
However, the new tool will give users the ability to limit ad tracking through browser settings, according to the person familiar with the plan.
The AdID may be automatically reset by the browser every year, and users will be able to create a secondary AdID for online browsing sessions they want to keep particularly private, the person explained.
Advertisers will get access to these AdIDs, as long as they adhere to the terms of the program. However, users may be able to change the list of approved advertisers, through controls in the browser, to exclude specific firms, the person added.
Jól és rosszul is könnyen elsülhet egy ilyen kedvezményezés, nagyon sok múlik a részleteken. Elképzelhető, hogy csak centralizálni fogja egyes nagy hirdetők hatalmát (mint a Google is maga), de ha nem, az is érdekes kérdés, hogyan ellenőrzik, hogy a résztvevők betartják-e a feltételeket.
UPDATE (2013-09-20 9:30): két további olvasmány a témáról, sok a találgatás – szerencsés, hogy nem passzívan várja mindenki, hogy mi fog érkezni.
A Google Now mobilokon elérhető kereső szolgáltatásának lényegege, hogy a rólunk elérhető valamennyi információt felhasználva a lehető legpontosabb választ adja a felhasználó kérdésére. Ehhez felhasználja a telefonon elérhető különböző információforrásokat, mint a helyzetinformáció, naptárbejegyzések, keresési előzmények – vagyis lényegében egyszerre kezel minden rólunk elérhető információt.
Ez több okból is ijesztő. Ugyanis az adatok együttes kezelésében nagy biznisz van, ezt a Google is tudja, és emiatt a jövőben is inkább az efféle szolgáltatásokat fogja támogatni, szemben a privátszféra-erősítő törekvésekkel. Másrészt az összekapcsolt adatokból további implicit információk nyerhetőek, ami külön veszélyforrás lehet. (Például Gipsz Jakab péntek délutáni keresőkifejezése, a 'virág üzlet flórián tér', egyértelműen elárulja a keresőnek, hogy aznap este a feleségét készül meglepni, amihez máris kapcsolhatóak célzott hirdetések.) Vélhetően nehezebben fog kialakulni a felhasználókban ellenérzés ezzel a problémával szemben.
Szerencsére nem az a kizárólagos megoldás, hogy az ilyen (egyébként hasznos) szolgáltatásokat elvetjük. Úgy kellene megoldani őket, hogy az információk ne hagyják el a felhasználó készülékét. Erre egy megoldásként elképzelhető, hogy a keresések, lekérdezések központi anonimizáló proxy-kon mennek keresztül (ezen az elven működik a Google Sharing), de más megoldások is lehetségesek.
További információk a szolgáltatásról videóban a tovább után, illetve infógrafika a poszt végén!
Eric Schmidt szerint ha van valami, amit nem szeretnénk mások orrára kötni, akkor lehet, hogy nem is kellene azt csinálnunk. Ezek alapján azt hihetnénk, hogy ez a 'valami' csak bűn lehet, pedig az embernek alapvetően szüksége van privátszférára: szükséges, hogy önmagunk lehessünk – mindamellett, hogy a szennyes elrejtésére is lehetőséget nyújthat. Úgy tűnik, hogy inkább ez utóbbi miatt, de ma már Eric Schmidt is szeretne egy kis privacy-t. [A privacy fontosságát illetően bizonytalan, illetve a mellette érvelni szándékozó Olvasóink számára ajánljuk ezt a cikket.]
Néhány hacker sikeresen demonstrálta: a túldigitalizált autók felett könnyű kívülről átvenni az uralmat. Ezek azonban olyan esetek, amikor közvetlenül a bőrén tapasztalja meg a sofőr és utasai a veszélyt (ún. aktív támadások) – azonban azok az esetek is legalább ilyen súlyosak, noha sokkal alattomosabbak, amikor csak megfigyelnek egy autót távolról. Így például könnyebben tervezhető meg egy betörés, vagy a szándékos baleset okozása.
Ítélet ugyan nem született, de a PulseNet nevű hirdető cég 1 millió USD-t fizet peren kívül, mert célzott hirdetések aggresszív terjesztésén érték tetten őket. Mivel ők komolyan veszik a felhasználók privacy-jét, az előbbi gyakorlatot beszüntették, és kárpótlást fizetnek tettükért. Ugyanis nagyjából három éven át úgy kerülték meg Safari felhasználók third-party süti blokkoló mechanizmusát, hogy JavaScript segítségével hirdetés-kattintásokat szimuláltak.
Az FBI jogellenes (de végül sajnos hivatalosan jóváhagyott) módon kér ki felhasználókról adatokat a Google-től, és még többet szeretne: egy új törvénytervezet szerint minden online kommunikációt lehallgathatóvá szeretnének tenni. (Ez gyakorlatilag annak a sejtésnek a restaurálása mai formában, amit Schneier az Applied Cryptography-ban ír: nincs olyan [exportált] kripto eljárás, amihez az NSA-nak ne lenne hátsó kapuja.)
Egyesek harcolnak, hogy visszaszoruljon az adatgyűjtés az interneten, illetve legyenek életképes alkalmazások, szolgáltatások az efféle folyamatok szabályozására. Ám nem mindenki van ezzel így: valaki külön API-t hozott létre, ahol bárki figyelemmel követheti bizonyos jellemzőinek az alakulását valós időben. Egyelőre alvási statisztikák, testsúly, lépésszám, aktivitás, check-in-ek érhetőek el. Érdekes lenne azt kutatni, hogy ezek alapján milyen következtetések vonhatóak le, pl. tartozkódási hely, szokások, aktuális program, személyes preferenciák.
Sokszor írtunk róla, hogy miért is jó biznisz a megfigyelés, és hogy ennek mértéke hogy nő a hordozható kütyük térnyerésén keresztül. Eric Schmidt szerint nem kell félni ha ezek egyszer mindenütt ott lesznek, mert nem kifizetődő üzlet mindenkinél mindent megfigyelni. De akkor miért mutat ezzel szemben, amit ma látunk?
Érdekes felvetés példán keresztül: a Google képes lehet akár választások eredményét is befolyásolni, hiszen az ő titkos algoritmusa határozza meg, hogy milyen információk jelennek meg az egyes jelöltekről.
Azt vitatja a hírbehozó a Webisztánon, hogy a Google pusztán egy hirdetési vállalat lenne, vagy az Apple csupán egy ügyes hardvergyártó cég. Ezzel egyetértek, és a privátszféra szempontjából nézve még inkább látszik a hasonlóság: az Apple is hirdetési vállalattá kezd válni. Sőt, ahogy ezek a cégek szolgáltatásai, rendszerei fejlődnek, kénytelenül is egyre nagyobb területet képesek lefedni az emberek magánéletéből (amiben ma már nyilván van valamennyi szándékosság is), és az elért információt még magasabb színvonalon képesek felhasználni, például megfigyelés-profilírozás és precízebb célzott hirdetések megjelenítésének formájában.
Szerintem sem az várható, hogy ezek az órásvállalatok bizonyos szakterületekre specializálódnak majd, hanem a konvergencia további erősödése lesz megfigyelhető. A Google és az Apple is hardver készítő és szoftver/operációs rendszer fejlesztő vállalat marad, de ez csak az elsődleges piac lesz számukra, amelyet majd felhasználnak a másodlagos, sokkal jövedelmezőbb, és hosszú távon is kiaknázható piac elérésére. Azaz ha eladták a készülékeiket/termékeiket, majd eladják a felhasználóikat is. Bár ez utóbbi közvetlenül lehet, hogy kevesebbet hoz a konyhára, de a(z elsődleges) termék egész életciklusában működhet.
Ebben sok pénz van, nem véletlen akar beszállni a versenybe a Microsoft is – egyszerűen szoftver, vagy operációs rendszer fejlesztésből már nem tud egy ekkora cég a régi színvonalon megélni.
A Google saját videója a Chrome böngészőhöz:
A Microsoft féle átdolgozás (állítólag belső használatra készült):
A Google egyszerűsíti adatvédelmi nyilatkozatát, melynek dedikált célja, hogy (1) a felhasználó egy egyszerűsített nyilatkozatban tájékozódhasson valamennyi Google szolgáltatás adatkezeléséről, valamint hogy (2) a szolgáltatások közötti hatékonyabb együttműködést megvalósíthassák az alkalmazásközi adatáramlással (vagyis az alkalmazások hozzáférnek egymás adataihoz). A személyes adavédelmi olvasata kicsit más az ügynek: ezzel lehetővé válik a Google számára a felhasználóinak a precízebb profilírozása, ami hatékonyabb reklámfelület értékesítést is jelent, és több bevételt.
Mindenesetre akit érdekel a hivatalos bejelentés, a lényeget összefoglaló videót megtekintheti alább.
UPDATE (2012-01-27 20:45): Bár részemről nem olvadok el a Google-nek és a Facebook-nak a felhasználó felé irányuló szeretetétől, de érthető a szolgáltatások adatkezelésének ilyen módú összevonása, ha idén valóban a közösségi média felturbózása a cél.
Az alábbi képeken látható, hogyan lehet beállítani az egyes profilok láthatóságát. Örvendetes, hogy körönként lehet korlátozni az egyes információk láthatóságát, de ennél finomabban nem lehetséges ezt beállítani. Arra gondolok, hogy jó volna különböző köröknek akár ellentmondó, vagy kiegészítő jellegű információt is beállítani. Így egyszerre akár több, részben átfedő vagy ellentmondó profilunk is lehetne, fa struktúrába rendezve.
Mostanság debütál a Google+ (amiről egyébként már xkcd képregény is született). Bejegyzésünkben a szolgáltatáscsomagnak a Circles részéről írunk.
Amikor az új "lájkolós őrület" kezdődött, már felhívtuk Olvasóink figyelmét a Facebook like gomb mögötti veszélyre – konkrétan hogy ezen keresztül a Facebook megfigyel(het)i a bepoloskázott oldalon a tevékenységünk –, és ez a jelenség a sajtóban többször is felmerült már azóta. A Wall Street Journal legutóbbi felmérése szerint súlyosbodó helyzet alakult, figyelembe véve, hogy most már a Google és a Twitter is megjelent hasonló közösségi gombokkal.
A Google és Facebook között zajló háború végeredményében többféle kimenetelű lehet, és idő közben akár még az internet aranybányáját jelentő adatalanyok is profitálhatnak belőle. A Facebook lendülete töretlen és alaposan feladta a leckét vetélytársának: most például lett saját böngészője, sőt, várhatóan hamarosan saját levelezője kommunikációs rendszere is lesz, amivel a Gmail népszerűségét igyekszik majd csökkenteni. Mindezek mellett olvashatunk olyan véleményeket, amelyek a Facebook világuralmáról beszélnek, s elnézve a cég közösségi szolgáltatása köré integrált szolgáltatási portfóliót, valóban nem hangzik túl illuzórikusan ez a gondolat.
Elkezdődött az óriások háborúja: a Facebook felcseperedett, elkezdte elszívni a munkaerőt, mire (vagyis feltehetőleg ezért) a Google fizetésemelést adott dolgozóinak. Azért máshol is igyekeznek keresztbe tenni egymásnak: például nem olyan régen a Google letiltotta a Gmail kapcsolati listák kiexportálását a Facebookra, amire válaszképp a közösségi oldal egy kis kerülőt kezdett el kínálni a felhasználóinak. A nagy kérdés az, hogy ennek vajon örülhetnek a felhasználók, vagy sem? Véleményem szerint igen, itt is jól járhatunk, hasonlóan ahogy a valós piaci verseny is a vásárlók javát szolgálja. Hiszen a versenyben az egyes felek egyre inkább meg akarnak felelni a fogyasztóknak, és elképzelhetőnek tartom, hogy ez a helyzet is eredményezni fog néhány új felhasználóbarát funkciót ezeknek az óriásoknak a szolgáltatásaikban. Azonban mivel mindkét említett cégnek érdekében az áll, hogy minél több adat legyen publikus, így a jelenlegi webes privacy helyzet megoldódását nem várhatjuk ettől, de talán kicsit javulhat a helyzet.
Újabb fícsörökkel bővült és önálló szolgáltatásként jelent meg a Google valósidejű keresője, a Google Realtime Search. Bár a privátszféra mai állapotáért elsődlegesen az önkéntes adatszolgáltatásokon alapuló "webkettes" szolgáltatások a felelősek, de a keresők is nagy szerepet játszanak ebben a folyamatban: valahogy össze kell gyűjteni, rendszerezni kell, és el is kell tudni érni ezeket az információkat. Ahogy ezek a szolgáltatások egyre inkább a magánszféra részévé válnak, és egyre több információt publikálnak, üzleti szempontból ésszerű lépésnek tűnik a valósidejű keresőkkel való integrálásuk, ez azonban szükségszerűen a privátszféra további csökkenésével jár. (Ráadásul a Google vezetői pontosan tudják, hogy mit csinálnak, mégsem érdekli őket.) Várhatóan ez csak a "valósidejűsödési" folyamat következő lépése, és előbb-utóbb hozzá fogunk szokni, hogy amit az internetre egyszer kiraktunk, az már tényleg soha vissza nem vonható és le nem vehető, és még csak meggondolnunk sem érdemes magunkat.
A héten egy egészen érdekes dologra lettem figyelmes: a GMail kapcsolatok között megjelentek olyan e-mail címek is, amelyekkel egyáltalán nem váltottunk levelet, soha. Volt például ott egy hallgatói cím is, amivel csak az egyetemi postaládámból leveleztem (kb. fél éve), bár az a hallgatói cím azért GMail-es. Mégis felvette valahogy a kapcsolatok közé. Vajon milyen forrásból gyűjt ilyenkor a Google, milyen más szolgáltatása van, amelyen keresztül átemelte ezt a címet? Ha pedig nem az általam használt szolgáltatásokról van szó (pl. ez a hallgató biztosan nem ismeri ezt a címemet), akkor honnan? Vagy ha összekötötte az egyetemi postaládám a GMailessel, akkor mi alapján tette azt? Számomra teljesen rejtélyesek ezek a kérdések, de ha valaki a találgatásnál többet tud, írjon bátran!
Lehetséges, hogy új fejezetet nyithatunk a Google információétvágyát kielégíteni hívatott "eszközök" történetében. Az óriáscég még 2005-ben nyújtott be kérvényt a szabadalmi hivatalhoz egy olyan rendszer koncepciójával kapcsolatban, mely az egérkurzor mozgása alapján finomítaná a személyre szabott hirdetéseket. Az újítás itt az, hogy nem szükséges többé rákattintani egy linkre ahhoz, hogy a Google információt kapjon a webböngészési szokásainkról; már az is elég, ha az egérkurzorral "elmerengünk" egy szó felett. Arról nincs információ, hogy a keresőóriás mikortól tervezi a gyakorlatban is alkalmazni a rendszert – mindössze annyi bizonyos, hogy privátszféránk egy újabb rétegébe sikerült behatolniuk.
Besenyei Tamás ötlete nyomán egy érdekes lehetőségre szeretnénk felhívni a figyelmet, méghozzá a Google Calendarral kapcsolatban. A szolgáltatás egyik érdekes funkciója, hogy – beállításainktól függően – sms-ben is képes értesítéseket küldeni a közelgő eseményekről. Az üzenetben mindig szerepel az esemény „fejléce”, vagyis az a minket valamilyen teendőről, értekezletről stb. tájékoztatni hívatott szöveg, amelyet beírtunk a megfelelő időpontra. Ezt a funkciót könnyen kihasználhatjuk ingyen sms küldésre, illetve arra, hogy másoknak sms küldési funkciót biztosítsunk a telefonszámunk megosztása nélkül.
Érdekes akcióra szánta el magát a Google: az óriáscég nyilvánosságra hozta, hogy 2009. július 1. és december 31. közt melyik országból hányszor érkeztek kérések felhasználói információk törlésére, valamint, hogy hány alkalommal kértek ki ilyen adatokat. A vállalat az eredményeket egy térkép formájában tárja elénk, amelyen egy országra kattintva megtekinthetjük, hogy a kérések hány százaléka teljesült, valamint, hogy a Google melyik szolgáltatása volt a szóbanforgó információ helye.
Hazánk se a törlési, se a kikérési listán nem szerepel, ami azt jelenti, hogy Magyarország legfeljebb 30 kérést intézett a céghez (de az is elképzelhető, hogy egyet sem). A legtöbb felhasználói adat kiadását és törlését egyaránt Brazília kérte, rendre 3663 és 291 alkalommal. Az eltávolítási kérelmek esetében a dél-amerikai ország „hatékonysága” 82,5%-os volt. Érdekesség, hogy Kína nem szerepel egyik listán sem – az ottani adatok ugyanis a helyi törvények szerint államtitoknak minősülnek.
A mostani időszakban talán zavaró lehet a bejegyzés címe, azonban a magyarországi demokrácia helyzetével, és jövőjével a PET Portálon a közeljövőben biztosan nem fogunk foglalkozni. :-) A szabad választáshoz, döntéshez való demokratikus jog bár nem közvetlenül a privátszférához tartozik, mégis szorosan kapcsolódik hozzá: ha például valakit megfigyelnek és profilíroznak, utána ezt az információt fel tudják használni arra, hogy a döntését hatékonyan befolyásolják, ami egyértelműen csonkítja a szabad döntéshez, választáshoz való jogot. Például úgy, hogy a profiljához kapcsolódó termékeket helyezik a terméklistán előre, célzott hirdetésekkel bombázzák a vásárlót, vagy a szimpatikus, keresett termékek árát lenyomják – mindezzel egyre inkább a vásárlás felé nyomva a fogyasztót.
Az IT café is cikkezett róla, hogy várhatóan néhány héten belül el fog készíteni a Google egy olyan böngésző kiegészítőt, amelynek segítségével a felhasználó letilthatja a Google Analytics szolgáltatást, és ezáltal a tevékenységének nyomkövetését. Korábban írtunk egy olyan Firefox kiegészítőről, ami a belépést nem igénylő Google szolgáltatásoknál tett hasonlót lehetővé – azonban ez a megoldás nem egy Google termék volt. A felhasználó privátszféráját veszélyeztető tényezőket három csoportba sorolhatjuk, ebből az egyiknek az alapját épp a Google-hez hasonló szolgáltatók adják, és ezért is érdekes a Google-nek ez a lépése.
A Google a kínai incidens után előhozta a szokásos érveket, amivel általában a kukkoló társadalom továbbépítése mellett szoktak érvelni – ráadásul most az EU irányába lobbizik. Ez röviden így foglalható össze: a terrorizmus elleni harc miatt visszább kell venni a demokráciából, csak kisebb szabadság és privátszféra engedhető meg, és több megfigyelést, naplózást kell eltűrniük a felhasználóknak (hasonló témájú vita zajlik a reptéri ellenőrzések körül). Ahhoz ugyanis, hogy a kínai támadáshoz hasonlókat kezelni lehessen, IP címeket és egyéb érzékenyebb adatokat is tárolni szükséges. Ráadásul a Google 9-18 hónapig tárolja ezeket.
Egész sokat lehet arról olvasni, hogy a Web 2.0, a közösségi hálózatok elterjedése, és az új szolgáltatások által terjesztett exhibiconista felhasználói szemléletmód milyen hatással van a privátszféránkra (egy jó tudományos cikk a témáról). A következő kérdés viszont ez: ha ezek a szolgáltatások valósidejűvé válnak, mire számíthatunk? Minden bizonnyal elveszítjük a visszavonási lehetőséget, és bármi, amit akár véletlenül publikálunk végérvényesen elérhetővé válik. Legfeljebb annyit érhetünk majd el, hogy a keresési eredmények között ne szerepeljen; azonban a rendszerből nem fogjuk tudni eltávollíttatni (és bizonyára vannak olyan "haladó felhasználók", akik kicsit többhöz is hozzáférhetnek).
A Google Docs szolgáltatásainak nagy előnye a dokumentumok könnyű elérhetősége, hogy könnyen együtt tudunk dolgozni kollégáinkkal, illetve az egyszerű és kényelmes kezelőfelület. Persze a szolgáltatás árnyoldala, hogy nem tudhatjuk, mi történik a fájljainkkal. Ez okból kínál színvonalas alternatívát az ingyenes, nyílt forráskódú OpenGoo, melynek felülete könnyen áttekinthető és kezelhető felülete van, és elemeiben kísértetiesen hasonlít a ProjetPier-re.
A Google Dashboard bejelentkezés után elérhető bárki adatlapján, és annak áttekintésére szolgál, hogy milyen információkat tárol rólunk a Google. Bár egyes vélemények szerint ezt a funkciót senki sem fogja használni, azért némi előnye rögtön akad: legalább tudjuk, hogy a régebben látogatott Google szolgáltatásokat mikor használtuk utoljára, milyen tevékenységeket végeztünk ott. Leginkább talán azért hasznos, mert elgondolkodunk azon, hogy mi mindent is tudnak rólunk.
Egy kis érdekesség: Google Trends (privacy). A Google ezen szolgáltatásának segítségével betekintést nyerhetünk az egyes keresőkifejezések statisztikáiba. Megtekinthetjük a keresett témához kapcsolódó híreket, az archívumban akár egészen hosszú időre visszamenőleg is.
A Google Calendart sok célra használhatjuk (vagy sok ok miatt épp nem), és egy érdekes "funkciójára" szeretnénk felhívni a figyelmet, ami tetszés szerint tekinthető hasznos feature-nek, vagy épp bug-nak is. Ez történetesen a következő: a felvett bejegyzésből a Calendar kikeresi az e-mail címeket, majd úgy tesz, mintha automatikusan meghívókat küldött volna valamennyire, azaz megjelennek a meghívottak listáján a címek. Valójában nem küld levelet, csak bekerülnek a vendégek közé a címek. A következő módosításnál azonban rákérdez az újabb értesítésre, amikor viszont ténylegesen küld is levelet.
A faberNovel prezentációja a Google-ről: a fóliák alapján a nagy cég stratégiájának rejtett okaiba, megfontolásaiba is beletekinthetünk. Talán nem kellene, hogy meglepő legyen az a magabiztosság, ambíció és hódítási vágy, amelyet ezek a fóliák is tükröznek, de azért mégis döbbenetes. A cég nem csupán az elérhető piacokat akarja meghódítani, hanem elérhetővé szeretné tenni azokat, amelyeket a jelenlegi modellek szerint nem tudna meghódítani. Mint például a mobil telefonok piacát.
Egyszer már foglalkoztunk a GMail (béta) egy furcsa bugjával: keveri az email címeket, ha a két cím között csak pontokban van különbség, ilyen regisztrációt nem is enged elvileg. (News flash: nem csak akkor, nagybetűs-kisbetűs eltérés sem számít.)
A Google-t nem kell senkinek sem bemutatni. A PRIME Project egy EU-s kezdeményezés volt, melynek célja egy átfogó PET technológia létrehozása, több nagyobb multinacionális cég, és híresebb Európai kutatócsoport bevonásával. Ez egy olyannyira átfogó technológia lenne, hogy valamennyi jelenleg létező informatikai platformon megjelenne, sőt, még nem létező platformok fogadására is felkészülnének: az internet architektúrájában is megjelenne egy új réteg (persze opcionálisan), a mobil telefónia, szenzorhálózatok se maradnának érintetlenül. Az ember teljes digitális lenyomatát kezelhetné ily módon — már ha az adott adatkezelő támogatja a PRIME-t. Ami pedig könnyen elérhető központi szabályozás útján. A projekt időtartama 2004-2008 közöttre szólt, nyáron egy záróesemény keretén belül hivatalosan is véget ért, de itt már megtalálható a következő fázis honlapja, a PrimeLife-é (a konzorcium).
Az utóbbi években a böngészők piacát széles kínálat és szoros verseny jellemzi, ami egyre inkább csak fokozódik. Tegnap jelent meg - talán erre a versengésre válaszul - a Google saját böngészője, a Google Chrome. E böngésző igazi csemegének számít, így kíváncsian vágtunk a tesztelésébe, s kíváncsian várjuk a következő hónapok fejleményeit: a felfedezett gyengeségeket, rejtett kiskapukat, az utólagosan bevezetett huncutságokat, s legfőképpen a böngészők piaci eloszlásának változását. Vajon a Google-nak mekkora szeletet sikerül a piacból kihasítania és milyen gyorsan?
Egy korábbi bejegyzésünkben írtunk a Google Health frissen indult szolgáltatásáról. Véleményünk a szolgáltatás elindítása merész ötlet; ennek kapcsán elképzelhetjük a Google következő, hasonlóan merész szolgáltatását, a Google Accounting-ot (nem találtam a Google-nál hasonló szolgáltatást, de ha valaki ismerne, írjon!).
A szolgáltatás céljára pontosan rávilágít az elnevezése: a könyvelés egyszerűsítése. Itt is webes felületen keresztül érhetjük el valamennyi, a Google szerverein tárolt adatainkat. Felvihetjük bevételeinket, kiadásainkat, és cserébe a Google tanácsokat ad pénzügyi akcióink rövid és hosszú távú optimalizálására (pénzügyi szakértők hozzászólásait és véleményét is várjuk!:-) ), valamint az egyes tételek kapcsán, az éppen lokálisan megjelenített kontextust figyelembe véve reklámokat jelenít meg saját felületén.
Illetve a legfőbb előnye: hozzáférhet pénzügyi előtörténetünkhöz, amelynek - kizárólagosan az anonimizált statisztikái - alapján elemezheti, hogy mire költünk szívesen, mennyi tartalékunk van, esetleg fizetési hajlandóságunk is elemezheti (szakértők itt is előnyben). Végül pedig általános felhasználói csoportokat alakíthat ki, amelyre üzleti modelljét építheti. Persze az érdekes kérdés itt is az: mi történik, ha feltörik a fiókunkat? Tényleg elég lesz itt is egy jelszavas azonosítású fiók? Vagy, ahogy a bankok is, be kell majd vezetni valamilyen hard-token alapú azonosítást is: telefonszám birtoklás (sms kód), vagy okos kártyás alapokon.
Lehet, hogy ez célszerű lenne a Google Health esetében is. Valószínűleg a szolgáltatásba vetett bizalom alapját nem ez fogja megadni.
Múlt hét hétfőn indult el a Google Health szolgáltatása, melynek legfőbb célja, hogy egy helyen tároljuk személyes orvosi adatainkat. Így egyszerűbbé, áttekinthetőbbé válik azok kezelése, könnyebben kereshetünk közöttük, és elveszteni is nehezebb a bejegyzéseket; arról nem is beszélve, hogy ha az orvosunk webkettő kompatibilis, vele is meg tudjuk osztani könnyedén ezeket az információkat.
Mindenki számára természetes alapkövetelmény, hogy ezeket az adatokat biztonságosan kell tárolni, hiszen sokkal nagyobb problémát jelenthet adott esetben, ha illetéktelenek kezébe kerül, mint mondjuk a heti rendünk a Google Calendar-ból. Talán nem is ez a legérdekesebb kérdés; mit fog tenni aNagy Testvér az adatainkkal? Pontosabban, mit is tehet?
Nem titok, hogyan működik a Google fő szolgáltatása, a webes keresés: a keresőóriás robotjai éjjel és nappal böngészik a webet, és magukévá teszik a weboldalak tartalmát. A tartalmakat hosszú időre eltárolják, és általában akkor is elérhetővé marad, ha az eredeti weboldalt már különféle okok miatt eltávolították.
A GMail szolgáltatása valóban béta - ha elég szerencsétlenek vagyunk, akkor valaki más fogja olvasni a leveleinket, és mi soha nem kapjuk meg őket. És ez hogyan működik? Utánajártunk, kipróbáltuk.
Bár a legtöbb esetben célunk, hogy minél előrébb kerüljünk a Google találatai között, mégis előfordulhat bizonyos esetekben, hogy jobb szeretnénk, ha az oldalunkat békén hagyná a Googlebot, és más keresőbotok. A következőkben néhány apró trükköt mutatok be ennek elérésére.
Április közepén a Google 3.1 miliárd dollárért felvásárolta a DoubleClick hirdetésszolgáltatót. A DoubleClick felvásárlásával az egyébként sem a csőd szélén álló Google valóban nagy előnyhöz jutott. A nagy kérdés, hogy mennyihez.
Az EPIC (Electronic Privacy Information Center) két másik befolyásos civil szervezettel közösen 2007. április 20-án panaszt nyújtott be az USA Szövetségi Kereskedelmi Bizottságához (Federal Trade Commission, FTC), amelyben sürgette a bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja ki a Google és a DoubleClick összeolvadásával kapcsolatos adatvédelmi kérdéseket, különösen a Google képességét személyes adatok rögzítésére, elemzésére, nyomonkövetésére és profilok készítésére, és követelje meg a Google-tól a nemzetközileg elfogadott adatvédelmi alapelvek követését, ennek nyilvános vállalását és ellenőrizhetővé tételét.